Nagypénteken eljöttek újra. Hoztak kutyát, gyereket, csomagot, örültünk egymásnak szívből. Ők is olyanok, akiket ritkán láthatunk, de tudjuk folytatni a félbehagyott mondatot. Sok közös gondolat, hasonló szemlélet, mély érzések. Együtt elkészített, egyszerű ebéd, ládán ülve elrágcsálva. Közben felfedezni azt a teremtő erőt, ami most nem gyárat hoz létre, hanem milliónyi állat élőhelyét. Annyira egyformák és annyira mások vagyunk. 
 
Voltak bőven ál-lomások, tévutak. Nekik is, nekünk is. Ahogy most sem látunk minden csodát, ha a kényelmes úton maradunk. Már tudom, hogy aznap is az az árok lett volna a jó döntés, pedig akkor hirtelen nem is emlékeztem arra a mesevilágra, ahová vezet. Az úton maradtunk végül – és nagy-nagy élményből maradtunk ki.
Már nem akarok az úton maradni. Nem is igazán vagyunk már az úton, és tudom, hogy ők is letérnek előbb-utóbb. Nekik nehezebb, mert hatalmasat álmodtak, ami megvalósult. Emberek százainak élete függ tőlük, nélkülük nem működik az a bonyolult rendszer, amit már talán nem is éreznek sajátjuknak. Hordoznak a vállukon olyanokat, akiket már talán nem kellene. Abban a teljesen más világban bennük is ott él az ősi ösztön, ami hajt bennünket a forrás, a gyökerek felé. Mindenkiben ott él, de az emberek többsége csak az űrt érzi, és ezerféle dologgal próbálkozik, hogy betöltse azt, amit pedig csak Isten és a teremtett világ tud betölteni. 
 
Ahogy egyre zöldebben berobban ez a teremtett világ, óráról órára harsányabban üzeni, hogy NE FÉLJ… Igen, igaz, aggódom. Ugyanazzal a fájdalommal aggódom, mint sok éve, amikor kölcsönkért férfikarok között zokogtam azon a szórakozóhelyen – mert láttam az embereket a vesztükbe rohanni. Mostanra mocskosabb lett a világ, mint Noé idejében, és ha nem lenne mellettem az a drága társ, aki a világ legjobb bárkáját építi, bajban lennék. Napjainkban többször is megremegett a civilizált világ, és minden eddiginél nagyobb alkalmazkodásra lesz szükség. Csakhogy komoly ütőkártya van a kezünkben. Már tudjuk, hogy egyetlen dolog számít. A pirospozsga a gyerek arcán, semmi más. Ha érted, hogy abban minden benne van, akkor mindent értesz. A hitet is, mert hát csak gyermeki lelkülettel juthatunk a mennyek országába. (Mt. 18:3) Az árokba menős, felfedezős gyermeki lélekkel. Kell több a mennyek országánál? Az a kezdet és az a vég. A természettel való egyesülés az első lépés, az már elő tudja csalni az eredendő boldogságot, és vele a pirospozsgát. 
Nem számít, hogy a Zemplénben vagy Baranyában tudunk a Teremtő közelében lenni. Nekünk már megvan a világ közepe, nekik valahol máshol lesz. Mások a szempontok, ami nem baj. De bárhol lehet, ahol megteremtjük az isteni szövetséget újra.

Feltámadás ünnepe van ma. Legyen az mindenkinek. Egy új, szabad, pirospozsgás élet kezdete.